A megcsalás szó hallatán, mindenki fejében megjelenik egy már előzően beépült negatív gondolat. Még annak a fejében is, aki már megtette, vagy épp megteszi, vagy gondolt már rá. Miért?
Mert senki sem szeret ilyen helyzetbe kerülni, megcsaltnak lenni. A megcsalás fáj, egy pillanat alatt lerombolja az eddig együtt eltöltött időt, ráadásul egy jó időre elintézi, hogy ne bízz meg könnyen senkiben. Mégis megtesszük, könyörtelenül és nem számolva a következményekkel.
A kérdés teljesen helytálló, mi szerint, ha tisztában vagyunk az erkölcsi normákkal, miért tesszük meg mégis? Miért vállaljuk be a kockázatot, hazugságokat néhány boldogan eltöltött óráért?
Nem is hinnénk, de már megint az a fránya genetika játszik közre! Persze nem foghatunk mindent a genetikára, úgy ahogy az alkoholra sem, de valóban tudományos alapok mutattak rá a tényre, miszerint számos ember genetikai állományában megtalálható az ún. DRD4 gén, más nevén a kalandvágyó gén.
De mit is tud ez a gén?
A dopaminszint szabályozásában működik közre. A dopamin szerepet játszik a tanulásban és a sikerélmény kialakulásában. Nevezhetnénk a boldogság hormonjának is. Akiben ott rejtőzik a DRD4 génváltozat, az bizony nagy eséllyel próbál ki drogokat, ugrik bele szexuális kalandokba, kockázatos szituációkba.
E génváltozattal rendelkezőknek nagyobb stimulációra van szüksége a dopamin szint felszabadítására, az örömszerzésre, így keresik a kalandot, az impulzusokat. Természetesen ez sem ment fel minket tettünk következményei alól, de hajlamosíthatja a pár egyik tagját egy problémákkal teli kapcsolatban a megcsalásra.
Mielőtt azt hinnénk, hogy a férfiak hajlamosabbak a megcsalásra, gyorsan el is oszlatnám ezt a tévhitet. Kutatások igazolták, hogy negyven éves kor alatt ugyanolyan arányban történik félrelépés mindkét nem részéről.
Másfelől felvetném azt a tényt is, mi szerint a szociális monogámia nem feltételezi azt, hogy érzelmi monogámiában is kell állnunk. Főemlőseinknél elsődleges szempont volt egy párkapcsolatban az utódnemzés. Mára már az érzelmek játszanak döntő szerepet. Szóval, ha a DRD4 gén által előidézett hajlam elintézi nekünk a félrelépést, és még érzelmi intelligenciánknak köszönhetően bele is szeretünk kalandunk főszereplőjébe, akkor könnyű szerrel kimondhatjuk, hogy az a kapcsolat bukását jelenti.
Na de egy pillanatra kalandozzunk el és tegyük fel, hogy bárki számára hozzáférhető lenne az a genetikai teszt, amely kimutatja, hogy párunkban jelen van-e a kalandvágyó gén?
Vajon Te élnél a lehetőséggel?
