A Fenyő gyilkosság ismét a figyelem középpontjába kerülthet, hiszen az elkövető már rács mögött van ugyan, a megbízó kapcsán viszont hamarosan új per kezdődhet. Éppen ezért utánajártunk, hogy pontosan hogyan is nézett ki az 1998-ban meggyilkolt vállalkozó portfóliója, milyen lapokból, és cégekből ált a VICO birodalomként is emlegetett cégcsoport.
„Mindig vezéregyéniség voltam, annak minden hátrányával és előnyével együtt. Mindig úgy éreztem, hogy én vagyok a nyerő, mert én értékeltem, hogy sok pénzt keresek, a fotóimmal tele vannak az újságok, a plakátok, a prospektusok. Mindig jobb autókkal járok, mint ők (más fotósok, a kollégái –a szerk.), jobb nőkkel járok, mint ők, méghozzá sokkal.” - Fenyő János
Fenyő egyik legsikeresebb tevékenysége a videotéka-lánc üzemeltetés volt, tökéletes időzítéssel sikerült jó nagy részét megszereznie a hazai piacnak. Pontosan akkor indult, amikor a videómagnók ára már megfizethetővé vált, így gyorsan, és tömegesen terjedtek.
A lejátszókhoz viszont kazetták kellettek, ezt biztosította a VICO. Hangalámondásos, másolt, többnyire teljesen illegális kazetták tömegével várták az érdeklődőket, akik szép számmal mentek is a közeli kölcsönzőbe. 1988-ban indult, ez alapozta meg a nem sokkal későbbi lapbirodalmat, ám nem maradt következmények nélkül a hamisított kazetták forgalmazása, egy per, majd 100 000 dollárnyi büntetés lett a vége.
Ezzel nagyrészt véget is ért a videókölcsönzés kora, ám az 1988-ban alapított VICO új vizekre evezhetett, első lépésben megvásárolta az étvizetedes múltra visszatekintő Nők Lapját. De ez csak az első lépés volt a lapbirodalom kiépítésében, ezt követte a Rádió és Televízióújság, a Vasárnapi hírek, a Tina, a Bravo-lapcsalád, majd 1994-ben a Népszava megszerzése. Ide tartozott még az Otthon Magazin, és az Átrium is, sőt a Buci Maci gyermekmagazin is Fenyő érdekeltségébe tartozott.
Fenyő módszereire jellemző volt, hogy tulajdonképpen nem is a Nők Lapját vette meg, hanem a szerkesztőséget, majd "Magyar Nők Lapja" néven indította el egyből saját lapját, természetesen a "magyar" szó alig volt látható, a logó pedig egyezett a jól ismert lapéval.
1994 végére a lapcsalád havi példányszáma elérte a 12 milliót.
A növekedés a cégforma átalakítását is szükségesség tette, így 1992-ben, hatszáz millió forintos tőkével Zrt.-vé alakult a VICO. A kezdeti időszakra nem mellesleg jellemző, hogy az 1988-ban - mások szerint 1989-ben - létrehozott VICO törzstőkéje eredetileg egymillió forint volt, majd a társasági szerződés egy év alatt hatszor megtörtént módosításai nyomán ez húszmillióra emelkedett.
1994-re a VICO Press forgalma elérte a 2,8 milliárd forintot.
Ahogy arra a 24.hu remek, 1998 február másodikán megjelent cikke is rámutat, Fenyő ügyes volt abban is, hogy a gyarapodó jogi problémák, perek közepette mindig megnetse növekvő bevételeit:
"A forgalom és a médiabirodalom látványos növekedése közben, 1993 augusztusában, Fenyő megkezdte lapcsoportjának átalakítását. Ennek során a profitot meghatározó reklámbevételeket olyan cégen áramoltatta át, az értékes vagyontárgyak és vagyoni jogok pedig olyan társaságok tulajdonába kerültek, amelyeket a vitás ügyek, a tartozások nem érintettek, és kizárólagos tulajdonosaik Fenyő adóparadicsomokban bejegyzett off-shore cégei voltak."
Túl a lapppiacon Fenyő ingatlanokkal is foglalkozott, a "sasfészek", egy rózsadombi hatalmas ingatlan volt a cégbirodalom központja. Sőt, még olyan kuriózumnak számító cégek is a birtokába kerültek, mint például az Ajka kristály, vagy a Kervaill, aminek honlapját érdemes megnézni.
Karrierjének utolsó állomása egy TV csatorna létrehozása lett volna, sokak szerint éppen ez vezetett el azokhoz a konfliktusokhoz, amik miatt végül megölették.
A Fenyő birodalom csúcsán 15 milliárd forintot is érhetett.
